Kedves Mindenki!
Sokat gondolkoztam rajta, hogy megírjam ezt a kis történetet de mindig elvetettem mostanáig. Az ok amiért most mégis , AZ AZ, hogy jönnek vissza infók amitől kicsit agyfr@szt kapok. Korábban is jöttek és eddig is szarul esett, de valószínű most jutottam el odáig, hogy boruljon a bili. Immáron ez a sokadik verziója levelemnek, a többi túl elkeseredett és dühösre sikerült és mivel hangsúlyozom nem AZ a célom, hogy bárkit is megsértsek vagy sokkoljak, hanem inkább AZ lenne, hogy egy másik oldalt is megmutassak azoknak akik úgy vélik, hogy tudják mik a történések és ezáltal, hogy biztosak magukban, fantasztikus következtetésre jutnak AZ általuk kitalált és megideologizált teóriák alapján.
Szóval mindenki tudja, hogy Sz. Zoltán a férjem. Ha jól számolom közel 10 éve gyűrjük egymást. Aki ismer minket, AZ ismer, AZ tudja, hogy nem voltunk sohase egyszerű pár. Már AZ elején vívtuk a jó kis harcainkat, de AZ összecsapások után jött a "nagy" kibékülés mindig.
2005 júliusában fogant Lara Pontosan akkor amikor, úgy voltam vele, hogy adok egy új, de ugyanakkor utolsó esélyt a kapcsolatunknak. Ez mondhatnánk annyira sikerült, hogy ekkor fogant Lara Én már nem akartam még egy lurkot kicsit "öregnek" éreztem magam még egy szüléshez (35 évesen) DE ugy gondoltam ez majd mindent megváltoztat jobb lesz minden és a dolgok is helyre rázodnak..aztán hírtelen minden megváltozott Zolinak is és nekem is. Zoli egyszerre lett ujra Apa, lakástulajdonos hitellel, számlafizető . Én megint Édesanya lettem és életem legszebb korszakának kellett volna következnie. Személy szerint reménykedtem benne, hogy minden de minden megváltozik. Úgy gondoltam, hogyha most nem akkor sohasem. Úgy gondoltam, ha most nem, a gyerekért akkor soha nem fog semmise. 9 hónapig volt Lara pocakomba, sok minden történt jó is rossz is. Arról most nem ejtek szót különösebben, hogy milyen idegi megterhelés volt „ nem aggódni "Lara" miatt, hogy most minden rendben lesz e , mert „ csak " egy mellékvágány. Tehát Lara pocaklakó ideje alatt lakásfelújítás, Zoli dolgozás, én dolgozás, előre gondolkodás MI hogy lesz. Volt feladat rendesen. Ami a lényeg, hogy a 9 hónap alatt lettek volna „ igényeim " (ami persze mindenki másnak is van ) Zoli és köztem lévő kapcsolatunkkal kapcsolatban. Reménykedtem, hogy változni fognak a köztünk lévő dolgok, de sajnos nem következett be. Próbáltam figyelembe venni, Zoli igényeit is, és most szokja AZ Apuka gondolatát. Próbáltam figyelembe venni, de mellesleg jelzem, hogy szerintem ez nem magyarázat a viselkedésére és a tetteire. A 9 hónap alatt rengetegszer éreztem azt, hogy egyedül vagyok, hogy nincs támaszom. És ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy Zoli abszolút nem segített semmiben, mert ez nem igaz!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Egyszerűen csak annyit mondok, hogy amire nekem akkor, Pont ott kismamaként szükségem lett volna azt nem tudta megadni. Ezt nem feltétlenül csak AZ Ő számlájára írom, nyilván gyakorlok önkritikát és nagyon jól tudom, hogy ez AZ én személyes tragédiám is , mivel nem tudtam kiváltani belőle sem akkor és sajnos később sem azokat AZ érzelem kinyilvánításokat, tőrödét, figyelmet és minimális tiszteletet amire szükségem lett volna akkor és később is. Rengeteg balhénk volt Lara pocaklakó ideje alatt is és utána is. Sajnos nagyon kevésszer ültünk Le ezt megbeszélni pedig megkellett volna Akkor most nem ITT tartanánk Hát valljuk beprobálkoztam(tunk) AZ én problémáimat betudta hisztinek, nyávogásnak. Hát nem tudom milyen kapcsolat AZ ahol így lehet gondolkodni a társadról. Persze kapcsolatunk elején biztos, rengeteget hisztiztem, kiabáltam sírtam, de közbe normálisan is próbáltam megértetni MI AZ ami fáj amit nem bírok sem feldolgozni sem megérteni. Szerintem a hisztik egyébként mióta Lara a pocakomba volt elmaradtak, mert Larát helyeztem előre és elmúlt AZ a dolog, hogy hadakozzak azokért AZ alapvető dolgokért amiket szerettem volna megkapni Zolitol. Lehetne kérdés, hogy ez miért múlt el? Azért, mert nem szerettem volna, hogy Lara a keserűséget és a reménytelenséget érezze belőlem. Aki hisz benne hisz benne aki nem AZ nem, én hiszek abban, hogy már pocaklakó korában is hatalmas hatással van rá AZ Anyuka lelki és pszichés állapota, hogy csúnya kifejezéssel éljek. Sajnos a terhességem alatt és utána is még mindig nagy hatást tett rám AZ amit nem tudtam kiváltani Zolibol, de nagyjából sikerült érzéseimet és habitusomat korlátok közé szorítani,legalább is én igy érzem Nyilván nem tökéletesen, de azért fejlődtem, ha ezt annak lehet nevezni. Nem vagyok már AZ a tüzes menyecske, ahogy mondani szokták, bár azt már látom, hogy Lara abszolút örökölte eme habitusomat, ugy hogy. Lesz vele feladatom(unk) :) :( izgalmas.Lara vágány kis csaj és mint AZ ördög de I'mádom ,mindent elkövet hogy egy percre se unatkozzam a növérét is I'mádja és persze zolit is
Szóval visszatérve a témához rengeteg dolgot feltudnék sorolni miért lett úgy ahogy lett, de ezt nem fogom megtenni, mert nyilván kettőnk magánügye. Abban is biztos vagyok, hogy Zoli is rengeteg dolgot tudna mondani, hogy neki MI nem volt jó.Tudom hogy fáj neki AZ hogy kerestem vki mást és ezt nem lehet megbocsájtani (pedig mindent megprobáltam megtenni hogy ezt elfelejtse)Aztán jött apum halála és innentöl jött a rémálom .Nem tudom MI vesz rá egy embert arra hogy kifossza megalázza és tönkre tegye családját és föleg a gyerekeit ????????????????????hova lessz egy ember lelkiismerete és becsülete Miota ér többet a pénz mint a gyerekek szeretette????
A lényeg és amiért íródott a levél, arra szeretnék kérni mindenkit, hogy mielőtt véleményt alkot, mond, ítéletet hoz, azon azért gondolkozzon el, hogy én konkrétan ITT maradtam 2 gyerköccel egyedül egy házban amit elfognak árverezni. A kislakásom is erre a sorsra jutt mert a ház már nem fedezi a hitelt.AZ autot mit itthagyott AZ élet veszélyes és nem lehetett vele közlekedni igy eladtam Zoli elvitte azt amelyiket apukám a gyerköcök miatt segitett megvenni Nem tartok semmire sem igényt, nem várok el semmit Zolitól csak azt, hogy AZ örökséget amit elvitt a gyerekek miatt adja vissza hogy amennyire lehet tartsuk „ normális " szinten a kapcsolatunkat és foglakozzon, szeresse Larát és Robertát. De sajnos ezt nem teszi . Nem kiváncsi a gyerekekre. Nyilván van oka és elég nyomós lehet, hogy ezt teszi DE én valószínű nem hobbiból szívatom kicsiny családom tagjait. Az ok pedig az, hogy ellehetetlenedett az együtt élésünk Zolival. Én túl sokáig nem voltam boldog, már nem tudtam dolgokat elfogadni, tolerálni ( nyilván így én sem úgy viselkedtem, ahogy ez normális lett volna Zolival szemben ) , Zoli sajnos a figyelmeztetések ellenére sem vett komolyan, ugyh. gyönyörűen sikerült elmenni egymás mellett . tudom, hogy én szeretem, de ezt már elb@sztuk szó szerint. Ami borzasztó, hogy már visszacsinálni nem hiszem hogy lehet, mert nagyon mély már a kettőnk közötti szakadék. A legszebb éveinket szúrtuk el , ilyen nem lesz több. Ezt már nem fogjuk újra élni.
A cél nyilván az, hogy ezt valahogy túl éljük, túl legyünk most már ezen az egészen. Jönnek mennek a feltevések, hogy MI is történt valojában és biztos hogy bepasiztam. Persze jó lenne ha így lenne és az lenne a legjobb ha lakással és pénzzel is rendelkezne és persze pont Larát és Robertát szeretné és persze még engem is lelkileg rendbe hozna. Hát ez egy nagyon ideális dolog lenne találni egy ilyen emberkét, ( már ha van egyáltalán ideális dolog ebben a szituban, hogy egyedül maradtam a két gyerekemmel ) bár bevallom Lara mellett kicsit nehéz, Zoliról meg már nem is beszélve.
De! Tény, hogy szerepel a céljaim között, hogy találjak valakit aki kicsit is boldoggá tesz és szeretne is boldoggá tenni és kiváltsa azt, hogy bele engedjem kicsiny létünkbe . Szeretnék még „ normális " életet élni, bár ez már nem nagyon fog menni, de legalább szeretném megközelíteni…… Nyilván jelentkezők vannak , az más kérdés mennyire vehetek komolyan valakit, úgy hogy van két gyerekem, mert nagy szája mindenkinek van, hogy áh nem gond két gyerek, de azért ezt tudjuk, hogy nem így van. Az biztos, hogy rövid távra nem fogok kapcsolatot teremteni, mert nem arra van szükségem, hogy megdugj@nak hanem rengeteg szeretettre, hogy működni tudjak tovább ebben az életben. Azt nem tudom mikor és ki fog annyit letenni az asztalra, hogy Roberta , Lara és magam közelébe engedjem. Nem tudom ennek mikor jön el az ideje, hogy 1 hét vagy 3 hónap vagy 5 esetleg 10 év múlva lesz e valaki akit beengedek hármunk kis létébe. Remélem lesz!
Zolival kapcsolatban csak abban reménykedem, hogy nem mérgesedik el jobban a helyzet mint amilyen. Az biztos, hogy nagyobb távolságot kell tartanunk, mert ....... Remélem, hogy viszonylag hamar fog (ez egyenlőre elég elképzelhetetlen, de tényleg szeretném )a helyzet rendezödni….. Én mindenesetre sokat tanultam ebből , rengeteg hülyeséget csináltam én is és nem vagyok rá kicsit sem büszke, és remélem én sem követem el még egyszer ezeket a hibákat, legalábbis nagyon fogok rá törekedni, már csak a két gyerköc miatt is. És amit itt mindenképpen meg kell említenem, nagyon nagyon fontos, az egyetlen dolog amit szeretnék hogy akárhogy is alakulnak a dolgaink egyszer meg fog bocsátani és mindig így fogja imádni Ördöglányait!!!!!!!!
És még abban is reménykedem, hogy mindegyikőtök aki olvassa ezt a levelet az meg áll pár percre és elgondolkodik azokon a dolgokon amiket írtam és remélem mindenki tanul a mi kárunkból és kicsit jobban odafigyeltek egymásra, még ha elsőre azt is érzitek, hogy minden okés, mert abból nem származik baj ha alaposabbak vagyunk, de ha véletlenül elsikkadunk valami felett akkor indul a lavina és bedarál mindent. Nyúlf@sznyi kis dolgokon múlik az életünk…..és nagyon el lehet b@szni mi ezt tettük!!!!
Köszönöm szépen, hogy szakítottatok rá időt, hogy elolvassátok a levelem, ez már rövidített változat, tudom így is hosszú, de órákat lehetnem beszélni erről a témáról…..
üdv WIA
